A belga fővárosban sajnos számos Free Palestine! feliratú zászló lóg a házak homlokzatán, és szerte a városban sok a muszlim, a viseletükből legalábbis arra lehet következtetni, hogy az iszlám követői. Nekünk viszont nem javasolják, hogy kipával a fejünkön járjunk…
Mint korábban a Zucker-Kertész Lillával készített interjúnkban beszámoltunk róla: a Mazsihisz dolgozói is részt vettek azon a 2 napos, angol nyelvű, brüsszeli képzésen, amelynek célja, hogy az európai zsidó közösségek képviselőit felkészítse az online antiszemitizmussal szembeni hatékony fellépésre és érdekképviseletre.
A „Hidak építése – Küzdjünk együtt az antiszemitizmus ellen" elnevezésű projektet a WJC, a CEJI és a What Matters szervezte. A képzés igen érdekes tanulságokkal szolgált, de nemcsak abból a szempontból, hogy a tréning milyen javaslatokat adott az online antiszemitizmus kezelésével kapcsolatban. Először is igen hasznosak voltak azok a beszélgetések, amelyeket a képzés szüneteiben folytattak egymással a résztvevők, akik többek között Franciaországból, Olaszországból, Moldovából, Horvátországból, Lettországból érkeztek.
Előadás az online antiszemitizmus erősödéséről
Találkoztunk egy amerikai fiatalemberrel, aki Rómában él, az édesanyja ugyanis olasz származású zsidó. Ez a huszonéves, Atlantában született fiú azt mondta: október hetedike óta meglehetősen sok ismerősét tiltotta le a különböző közösségi platformokon, merthogy az ismerősei „gyerekgyilkosnak” nevezték. Magyarán rajta kérték számon azt a világszerte terjesztett, antiszemita indíttatású hazugságot, hogy az izraeli hadsereg „népirtást” végez Gázában, és a katonáink „gyerekeket gyilkolnak”.
– El kellett búcsúznom ezektől az ismerőseimtől egyszer és mindenkorra – mondta az atlantai-római fiatalember. – De nem ez a legfájdalmasabb, hiszen az antiszemitzmushoz már „hozzászoktam”. Hanem a tendencia! Az, hogy október hetedike óta elképesztő méretekben árad az interneten a zsidók elleni gyűlölködés. Soha nem tapasztaltam még ilyen mennyiségben ennyi gyűlöletet.
Beszélgetőtársunk hozzátette azt is: hihetetlen ezt kimondani, de az olasz zsidók újabban igyekeznek rejtve maradni a társadalom szeme elől. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy elmaradtak az emberek a zsinagógákból. Nem akarják kitenni magukat a veszélynek. Nem akarják, hogy zsidóságuk miatt atrocitás érje őket, és tartanak attól is: támadás érhet zsidó intézményeket. A többi országból érkezett zsidók is hasonló tapasztalatokról számoltak be. S szinte el sem akarták hinni, hogy Budapesten – egyelőre? – nyíltan lehet kipát viselni, s nem kell inzultustól tartani.
Ezzel szemben Brüsszelben nem ajánlatos a kipát a fejünkön hagyni. Ezt mi magunk is megtapasztaltuk, amikor jártunk egyet. Érezhető volt, hogy sokan végigmértek minket – s ezek a pillantások finoman szólva sem voltak rokonszenvezők.
A képzés vezetői még arra is felhívták a figyelmünket, hogy az utcán ne maradjon rajtunk a nyakunkba akasztott, műanyag névtábla, hiszen azon szerepel a WJC emblémája.
– Nem árt óvatosnak lenni, biztonsági okokból vegyétek le ezt a bedzset… – mondták, s ekkor értettük meg, hogy annak az épületnek a bejáratán, ahol a képzést tartották, semmilyen felirat nem utalt arra, hogy itt működik a WJC helyi irodája.
Ez meglehetően nagy ellentmondás ebben a városban, hiszen éppen itt született meg az Európai Bizottság azon kezdeményezése, amely európai uniós és nemzetállami stratégiák kidolgozását javasolja az antiszemitizmus elleni küzdelemre és a zsidó élet előmozdítására.
Értetlenségünk csak fokozódott, amikor az első nap végén elmentünk az igen jó konyhájáról híres Grill Tov nevű kóser étterembe vacsorázni. Kb. tizenöt főre volt asztalfoglalásunk, de amikor megérkeztünk, azt hittük, hogy az étterem bezárt. Az ajtót ugyanis nem lehetett kinyitni, és a bejárati portált belülről eltakarták, hogy ne lehessen belátni.
A Grill Tov konyhája egészen fantasztikus
Csengettünk, mire bentről kikukucskált valaki, s miután meggyőződött róla, hogy nem vagyunk veszélyesek, továbbá asztalfoglalásunk is van, beengedtek minket. De aztán újra bezárták mögöttünk az ajtót… Különös érzés volt úgy vacsorázni egy nyilvános helyen, hogy az ajtó zárva van.
Föl lehet tenni a kérdést: mennyiben szolgálja a zsidó élet megélését és előmozdítását, ha rejtegetni kell a zsidóságunkat abban a városban, ahol a zsidó élet megélését és előmozdítását igyekeznek megvalósítani? Szúrta a szemünket a sok Free Palestine! zászló, de az még jobban szúrta a szemünket, ahogyan a városban ránk néztek. Mármint olyan emberek néztek ránk, akik amúgy muszlimnak tűntek. Csak azért írjuk, hogy „tűntek”, mert nem szeretnénk ugye érzékenységet sérteni… Ki tudja, talán már az is bűn, ha valakit muszlimnak nézünk vagy nevezünk?
De akkor viszont miért nem javallt Brüsszelben (éppen Brüsszelben, az európai olvasztótégelyben!) zsidónak tűnni? Miért nem szabad WJC-logóval járkálni? És azt még nem is említettük, hogy arra kértek minket: a képzés ideje alatt ne posztoljunk a közösségimédia-platformokon arról, hogy éppen hol vagyunk. Mármint biztonsági okokból…
